HTML

Csacskamackakaparás

Ez a Csacskamacka próbablogja.

Agyalásféleségek

Papeszportfólió

Archívum

De miéééééért???

2007.02.24. 01:14 Csacskamacka

30 éves vagyok. Na jó, kis híjján 31. Nem vagyok öreg, sem nem vagyok túl fiatal. Persze minden viszonyítás kérdése, ebbe most ne menjünk bele.
Kedvenc szüleim nem neveltek konzervatívan, sem nem túlságosan liberálisan. De arra semmiképp sem neveltek, hogy úton-útfélen mindenkit (!) gondolkodás nélkül letegezzek.
Nem emlékszem rá, hogy miközben neveltek, terelgettek, lett volna konkrétan olyan lecke, hogy "Kittegezzünkéskitnem" vagy a "Tegezésmagázásszabályai".

Érdekes módon kamaszkorom végéhez érve már egész jól eligazodtam ebben a ki kit tegez, ki kezdeményezi a tegezést, illetve, hogy hogy kitől fogadjuk a felkérést vagy hogy utasítjuk vissza.  Természetesen én is átéltem kamaszkoromban nem egyszer és nem kétszer azokat a kínos pillanatokat, amikor az ember lánya köszönés helyett csak motyog valamit az orra alatt, mert 16 évesen nem biztos, hogy jól be tudja lőni a köszöntendő figura korát (és ahhoz igazítani a köszönés/megszólítás módját). Sőt, ha ráadásul csóka, akinek köszönni kellene egy csinos 20-as éveinek elején járó szőke, kékszemű srác, akkor aztán az ember fent említett korú lánya örült, hogy egyik lábát a másik elé tudta tenni és a légzés be-ki ritmusát meg tudta tartani.
A kiscsókákkal, meg az öreg csókákkal nem volt gond, mert tiszta volt a sor. A csókák csupán 20-50 év közé eső rétegével kellett megbírkózni. Na de a kamasz kölök az nem hülye azé, csak csacska. Ha nyílt a kapu vagy a liftajtó, akkor az ember lánya szépen kivárta, hogy kiürüljön a lépcsőház, oszt ha tiszta volt a levegő, lehetett menni. Köszönés nélkül.

Na de ezt kinőttük, tapasztaltunk, tanultunk, éltünk, áthidaltunk, most pedig már gond nélkül megoldunk.

Na de mi van azokkal a gyerekekkel, akik valahogy más értékekkel körülvéve nőnek fel és nem terelgetik őket úgy, ahogy kéne vagy egyáltalán, túl kicsik voltak, amikor eljutottak az IKEA-ba. Merthogy ha jól emlékszem, ők indították ezt a sziagyerebeveddleapolcrólszereldösszeörüljneki stílust.
Aztán egyre több és több helyen találkoztam vele, hogy minden zokszó nélkül letegeznek. Mindehol.

De azért engedtessék meg nekem, hogy csak annyi tiszteletet kapjak meg, amennyit én adok.  Hát álljunk már meg egy szóra!

Miért van az, hogy amikor bemegyek egy nyűves üzletbe, mint VEVŐ -így nagy betűkkel- pénzt költeni, akkor azzal kezdi a -hozzám képest szemmel láthatóan csitri - eladó, hogy sziasegíthetek? Hiába kérdezi meg -akár kedvesen-, hogy segíthet-e, mert én még mindig nem térek magamhoz attól, hogy letegez egy az üzletébe betérő vásárlót. Milyen alapon? Ismerjük mi egymást? 

Aztán van, ahol lesziáznak, visszajónapotkívánokozok jó hangosan és esetleg még kapcsolnak is. Vissza. És akkor már minden oké. Persze ez csak a legritkább esetben fordul csak elő.

Felhív például egy nő a cégnél, vélelmezhetően hivatalos ügyben. Modora kedves, hízelgő, mármár negédes. Aszongya jónapotkívánok, ikszipszilon vagyok innenonnan. Engem keres. /Hozzá kell gyorsan tennem, hogy, ha megkérdezem, hogy egyáltalán honnan a rohadásból ismer, aszongya, neki ott van az adatbázisában/gépében, ő nem tudja. Mondom, oké, de mégis honnan az adatbázis. Erre ő: ő nem tudja, ő csak egy alkalmazott. És ötből négyszer ráadásul, mint cégtulajdonost/ügyvezetőt tartanak nyilván, ami úgy néz ki, hogy nem nagyon leszek mostanában, nem is voltam soha…/
Na visszatérve. Mondom neki, én vagyok, akit keres. (valamit rám akar lőcsölni) Erre aszongya, hogy nemtegeződhetnénk? Hát úgy fennakadt a szemöldököm, mint papesz a kalitka plafonjára. Mondom neki megrökönyödött hangon, hogy köszönöm, inkább nem. Erre nagyon (!) látványosan hangnemet vált a tyúk, rideg lesz, szinte sértődött. Kurtán-furcsán előadja gyorsan amit kell neki (biztos pipálnia kell valahol, hogy megint felhívott egy áldozatot) és már mindketten tudjuk, hogy én ugyan nem veszek tőle semmit. A hívásnak sitty-sutty vége.

És ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy mit csináltam rosszul? Biztos én nem viselkedtem megfelelően. Aztán némi töprengés után rájövök, hogy neeeeem! Nem tegezünk le valakit telefonon, akiről azelőtt azt sem tudtuk, hogy a Föld a hátán hordja.

Szóval engem nem tanítottak konkrétan arra, hogy kit tegezhetek, kit nem illik, egyáltalán kinek ajánlhatom én fel, hogy tegeződjünk, de valahogy mégis megoldom.

Alapvetően nem vagyok egy tegeződős típus. Persze van, akivel eleve úgy alakul, megvan a közös hullámhossz és még hülyén is venné ki magát, ha magázódnánk, az volna a kellemetlen.
De a csúcs, amikor a Zanyámmal vagy éppen kedvenc főnökömmel (akinek jól láthatóan ősz a haja) bementünk a McDonald’s-ba és aszongya hogyaszongya SZIASZTOK!!!
 

Nem őriztünk mi együtt libát kérem szépen!

7 komment

Címkék: elménckedések

Elvetemült tollas tobzódások

2007.02.21. 23:36 Csacskamacka

Néha bütykölhetnékem támad.

Amig volt gépsárkány, addig egyszerű volt az életem, mert felcuccoltam a polírpasztát meg egy rongyot, aztán elkapirgáltam az autómat órákig. Már egy éve, hogy nincs autó (azé most utolért egy 2,5 évvel ezelőtti parkolási csekk:-) és hát űr van.

A papesz másfajta űröket töltöget ki, a bütykölőset pont nem. Mer hát a papeszt nem lehet büntetlenül szerelgetni szétfele, mer csak a tekkknokolrapid tudja, hogy kell összeszerelni. De az meg nem tuti biztos és büdös is. Így aztán a papeszbütykölésből annyi maradt, hogy gyűjtögetem az elpotyogtatott kevésbé guanós tollaikat szorgosan.

Marad az egyéb dolgok bütykölése. Ilyen nálam a hímzés, a dekopázs, meg a gyöngybuzerálás. Gyártok má mindenfélét, ami eszembe jut.

Tegnap például az jutott eszembe, hogy megörökítem a kis papeszkáimat valamilyen más formában, minthogy fotózgatom őket orrba-csőrbe.
Meg amúgy is hiányoznak nekem nap közben. Bár fűztem a főnökömet idétlen időkig, hogy ugyan már, hogy feldobná már az irodát egy tollas. Kaptam egy színes lézernyomtatót.

Na aztán tegnap úgy megvilágosodtam, mint viharlámpa.
Fülembevalót kell nekem gyártani az papeszruházatból.  Hát la, az eredmény:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4 komment · 3 trackback

Címkék: bütykölés

Szenegál! Tütütü! Szenegál! Tütütü!

2007.02.21. 19:27 Csacskamacka

A blog hosszú idő után végre irányt, sebességet és témát vált.

Mivel sikeresen létrehoztuk az ellentábor tevékenységét és terjedését elősegítő, mozgalmukat szélesebb körben is ismertté tévő eszközt, ezúton ellenlétrehozom a Szenegáltartók gyűlését, eszmecseréjét és információs éhséget csillapító agitációs villanymédiumot.

Aztán majd írok is valamit.

Uff.

 

 

 

11 komment

Címkék: papeszolás

süti beállítások módosítása