Néha bütykölhetnékem támad.
Amig volt gépsárkány, addig egyszerű volt az életem, mert felcuccoltam a polírpasztát meg egy rongyot, aztán elkapirgáltam az autómat órákig. Már egy éve, hogy nincs autó (azé most utolért egy 2,5 évvel ezelőtti parkolási csekk:-) és hát űr van.
A papesz másfajta űröket töltöget ki, a bütykölőset pont nem. Mer hát a papeszt nem lehet büntetlenül szerelgetni szétfele, mer csak a tekkknokolrapid tudja, hogy kell összeszerelni. De az meg nem tuti biztos és büdös is. Így aztán a papeszbütykölésből annyi maradt, hogy gyűjtögetem az elpotyogtatott kevésbé guanós tollaikat szorgosan.
Marad az egyéb dolgok bütykölése. Ilyen nálam a hímzés, a dekopázs, meg a gyöngybuzerálás. Gyártok má mindenfélét, ami eszembe jut.
Tegnap például az jutott eszembe, hogy megörökítem a kis papeszkáimat valamilyen más formában, minthogy fotózgatom őket orrba-csőrbe.
Meg amúgy is hiányoznak nekem nap közben. Bár fűztem a főnökömet idétlen időkig, hogy ugyan már, hogy feldobná már az irodát egy tollas. Kaptam egy színes lézernyomtatót.
Na aztán tegnap úgy megvilágosodtam, mint viharlámpa.
Fülembevalót kell nekem gyártani az papeszruházatból. Hát la, az eredmény:
